Ezúttal a rendes játékidőben sikerült legyőznünk a Miskolcot!

Nagy tétje volt a hétfői, DVTK elleni rangadónak, hiszen csapatunk egy tíz meccses veretlenségi szériában volt úgy, hogy a skalpok között szerepelt a két nagy rivális, a MAC és a DVTK is. A találkozó hangulatát tovább fokozta az is, hogy csapatunk egy három pontos győzelemmel holtversenyben az élre állhatott, hiszen pontszámban beérhette az első helyezett Jegesmedvéket.

Az első harmad igazi rangadóhoz illően kezdődött. Mindkét csapat megfelelő hőfokon égett, igazi férfias, kemény küzdelem alakult ki a jégen. Ha kellett csúsztak-másztak a játékosok mindkét oldalon, ha kellett odatették magukat a palánk mellett is. Mindkét kapu előtt akadtak lehetőségek, mi kétszer is gólhelyzetben hibáztunk. Egy páros kiállítást követően ellenfelünk kis fölkényt tudott kiharcolni, de öt az öt elleni játékban ismét egyenrangú partnerei voltunk a vendégeknek. A 14. percben egy kiállítást követően ismét emberelőnybe került a Miskolc. Ekkor fel tudtak állni a harmadunkban, de inkább távoli lövésekkel próbálkoztak, amit kapusunk, Ales Sila magabiztosan hárított. Ezután volt két nagy lehetőségünk, de nem sikerült gólt szereznünk, így 0:0-val mentek a csapatok a szünetre.

Egy áthúzódó kiállítást követően öt a négyre kezdtük a második harmadot. Ebből sem sikerült betalálnia ellenfelünknek. Az első öt-hat percben sokkal jobban mozogott a vendég együttes, kicsit nagyobb sebességre kapcsoltak, aminek az eredményeképpen a 26. perc elején megszerezték a vezetést (0:1). A 27. percben Magosit küldték ki a büntetőpadra kettő plusz tíz percre, mert lekönyökölte Ropretet. Emberelőnyben egyértelműen domináltunk, majd egy gyors kontra után a sértett lőtte be az egyenlítő találatunkat (1:1), ami után a kilátogatók bedobálták a náluk levő plüssállatokat a jégre, amit ezúton is köszönünk. A hőfok emelkedett, mindkét csapat megérezte, hogy van keresnivalója, bár ezekben a percekben inkább a test-test elleni játék dominált, aminek következtében egyre-másra jöttek a kiállítások illetve a kakaskodások. A 33. percben ismét csak létszámfölényben voltunk, amikor is Sikorcin passzát Kiss Dani lőtte kapura. Az első lövést még hárította Adorján, ám a kipattanó ismét Dani elé került, aki közelről már nem hibázott, így átvettük a vezetést (2:1). A gól után még nagyobb sebességre kapcsoltunk, és sikerült újabb lehetőségeket kialakítani, de ezekből már nem született újabb találat, így egygólos vezetéssel mentünk bele az utolsó húsz percbe.

Sajnos a harmadik harmad eleje megint csak a Miskolcé volt. Alig telt el egy perc, máris egyenlő volt az állás (2:2). Mi kicsit lassabban korcsolyáztunk, ellenfelünk pedig tovább növelte a tempót, és egy emberelőnyös találattal ismét magukhoz ragadták a vezetést (2:3). A következő percekben is inkább a DVTK akarata érvényesült, ám ez csak altatás volt a részünkről, hiszen ekkor gyűjtöttünk erőt a hátralevő percekre. A vendégek újra csak az ütközéseket választották a korcsolyázás helyett, így ismét csak emberelőnybe kerültünk. A „buli” után elhoztuk a korongot, majd Nagy Nilan a jobbon üresen álló Hebarhoz passzolt, aki nagy erővel kilőtte a bal felső sarkot, így újra csak döntetlen volt az állás (3:3). A gól jót tett a hangulatnak, a kilátogató közel 600 ember még hangosabban kezdte el bíztatni csapatunkat, aminek eredménye az 56. percben jött el. Ekkor egy kapunk előtt levő korongbedobás után hoztuk el a pakkot, majd Csányi már az ellenfelünk harmadában az üresen érkező Ropretnek passzolt, aki két védő és a kapus között nagy erővel a léc alá bombázott (4:3). Ekkor „felrobbant” a Megyeri úti Jégcsarnok, és teli torokból kezdett el zúgni a HAJRÁ LILÁK! Az 59. perc elején ellenfelünk időt kért, és lehozták a kapust, így hat az ötre támadhattak. A kapunk előtti bulit követően még volt egy lövése a vendégeknek, de utána a mi szereztük meg a korongot, és Benk Andris cseléből megszületett az ötödik újpesti gól, így beállítva az 5:3-as végeredményt.

Szilassy Zoltán: „Őszintén megmondva nagyon nyugodt voltam az egésze meccsen. Az első harmadban volt hiányérzetem a támadásépítésben, mert nem sikerült elérni azt a sebességi fokozatot, amit szerettünk volna. Ez a második játékrészre feljavult. Kapura lövések tekintetében domináltunk a húsz perc alatt, hivatalosan 22:13 volt az arány a javunkra. Nyílván ez az emberelőnyök miatt volt ennyi, de jól hokiztunk. A harmadik harmadra lassabban jöttünk ki, kaptunk is egy gólt, majd egy hátrányos találattal ismét csak a vendégek vezettek, de volt elég időnk ahhoz, hogy fordítsunk, hiszen egy előnyös szituációt szinte azonnal gólra váltottunk majd, Ropret szétlőtte a felsőt, így már nálunk volt a vezetés. A befektetett munkát és az energiát tekintve nem volt probléma, a hozzáállásunk is jó volt, ami kiegészült egy jó kapusteljesítménnyel. Kellett egy villanás, ami meg is volt a végén.”

Az UTE jégkorongcsapatát a Szerencsjáték Zrt. támogatja!