Dráma Derbi! Derbi Dráma!

Nagyon sokan voltak, 1200 néző! Az átlag négyszerese. Milyen régóta vártuk ezt! Talán 2007-ben, a Volán elleni bajnoki döntő óta nem voltak ennyien a Megyeri úton a Jégszínházban.
Pedig előre csak az előadás címét ismerték az emberek: Újpest-FTC örökrangadó. Hogy jó lesz a darab vége, vagy szomorújáték van műsoron senki sem tudhatta. Persze, mindenki vígjátékot, vidám befejezést remélt, még azok is, akik a vendégszektorba váltottak jegyet. Igaz, ez két különböző happy endet jelentett.
Az első felvonás úgy indult, ahogy elvártuk. A lilatrikósok támadtak, lőttek, villogtak, de a fehérek nem hagyták magukat. És megindultak, megugrottak, sőt egyszer találtak is. De egy darabban valaki odacsap, aztán visszaadják – ez a szokásos dramaturgia. De a ravasz fehérek továbbra is ugrándoztak, és találtak is, 5:1-re vitték az első felvonást. Függöny, szünet, büfé.

Sokan egy rossz felvonás után otthagyják az előadást. Ilyen szörnyű első részt nem is tudom, mikor láttunk utoljára. És pont ma, amikor közel teltház van! Hányan jöttek el először, egy kellemes esti időtöltést remélve a sok ünnepnap lezárásaként. De maradtak! Sok jót hallottak a lila társulatról, jó kritikák jelentek meg a korábbi előadásokról. A mai drámaíró vajon mit tartogat? Menthető a darab?

A második felvonás hosszú volt és csaknem unalmas, sokáig nem történt semmi. A szerzők sokszor csak azért írják meg a középső részt, hogy előkészítsék a finálét. Hosszú monológok sikertelen támadások, unalmas párbeszédek, kemény ütközések, semmi eredmény. De a mai szerző a végére megpörgette az eseményeket, a pozitív szereplők kettővel közelebb kerültek a fehértrikósokhoz. Ez ugye nem sok, de nem is kevés. Bármit ki lehet hozni a történetből.
Harmadik felvonás. Ilyenkor csak attól fél az ember, hogy unalomba fullad a darab, aztán sajnálhatja a néző, hogy a helyén maradt. De a szerző felpörgött, gólokat írt a darabba! Hármat egymás után, csupa lila gólt, 6:5-re fordult a történet. A néző érzi, meglesz a happy end, amikor jön az újabb csavar: a Rafaj nevű szereplő egyenlít. Vissza a bizonytalanságba. Jól kitalált történet! De a vége lila-fehér happy end. 7:6 ide!

Óriási siker, a nézők szétszedik a színházat. A fele szereplő boldog, a másik fele nem. Pedig az előadás részesei ők is. És kevés hiányzott ahhoz, hogy rossz darabról, rossz szerzőről, rossz előadásról beszéljünk!
Elszínházaztam a mai bejegyzést. De egy mérkőzés tényleg olyan, mint a színház. Jegyet veszünk, vagy bérletünk van, belépésnél egyik helyen végigtapogatnak, a másikon nem. Aztán leülünk a helyünkre és várjuk az élményt. Aztán vagy megkapjuk, vagy nem. Ha tetszik a darab, tapsolhatunk, a pályán kiabálhatunk is. Vannak jó színészek és jó játékosok, szimpatikus szerepek és ellenszenves szereplők. A legnagyobb különbség az, hogy a színházban előre megírt darabot láthatunk, a sportpályán a pillanat szüli a történéseket. És sokat kell dolgozni, hogy a pillanat jó darabot írjon. De egy jó történet mindenhol jó történet. Ha tetszett az előadás, máskor is elmegyünk.

Forrás: Újpest1885.hu