Ősidők óta nem volt ilyen jó az UTE

Több mint tíz évet vártak a lilák arra, hogy ilyen remek szezont produkáljanak: felnőttcsapatuk 3. lett a MOL Ligában, miközben utánpótláscsapataik mindegyike bejutott a négy közé, és még bajnoki címük is lehet.

A 2009-es vezetőségváltáskor korántsem látták derűsen a jövőt, mindent a nulláról kellett kezdeniük, beleértve az utánpótlás újjáépítését is. Az UTE klubigazgatója, Őze István a lilák egyik legmeghatározóbb alakját, a 225-szörös magyar válogatott Ancsin Jánost kérte fel a szakosztály vezetésére, aki akkor a felnőttcsapat edzőjeként és szakmai irányítóként dolgozott.

„Az volt a kérésem, hogy a felnőttcsapatot a szponzorok távozása után is tartsuk fenn, mert ha az nincs, a gyerekek előtt sincs perspektíva, úgy pedig nem lehet utánpótlást építeni – mondta erről a korábbi remek csatár. – Miután a klubigazgatónk beleegyezett, leültünk az edzőkkel, és megbeszéltük, hogy elindítjuk utánpótlás-nevelő programunkat. Nem voltunk egyszerű helyzetben, mert miután 2009-ben átvettük a szakosztály irányítását, a következő egy-két éven belül az U18-as illetve az U20-as korosztályból több mint ötvenen elmentek, így csak az U16-os korosztályig voltunk meg.”

Az is gondot okozott, hogy újpesti edzők nem dolgoztak a korosztályos válogatottak mellett, a szülők sok gyereket azért vittek el más klubhoz, mert úgy látták, onnan nagyobb esély van bekerülni a válogatott keretébe. Négy-öt évet kellett várni, hogy ez a helyzet megváltozzon. Ebben a szezonban azonban már – köszönhetően a folyamatos szakmai fejlődésnek – az állandó és a vendégedzőkkel együtt hatan-heten segítették az UTE-ból az utánpótlásprogramot vezető Glen Williamson és Rich Chernomaz munkáját.

„Az edzők rengeteget fejlődtek azáltal, hogy a válogatottal is dolgoznak – magyarázta a szakosztály-igazgató. – A távozó játékosok száma is csökkent. Négy-öt éve még korosztályonként átlagban tízen mentek más csapatokhoz, természetesen mindig a jobbak. Az 1995–98-as születésűek jellemzően csapatostul távoztak, legtöbben a Vasasban, illetve a MAC-ban kötöttek ki, köztük nagy tehetségek is, mint például Terbócs István, aki előtte még a Dragó Skorpiókat is megjárta. Három évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy az 1999–2000-es születésűekkel kiemelten foglalkozunk, leültem a szülőkkel és az edzőkkel megbeszélni ezt. Megkérdeztem tőlük, maradnak-e a gyerekek a klubban, mert ha nem, akkor nincs értelme belevágni. De korrektek voltak, azt hiszem, ők is megtapasztalták, hogy jó munka folyik nálunk, családias a légkör, és annak ellenére is vállalták, hogy maradnak, hogy az első évben a KMH-val közös csapatot indítottunk az osztrák ifjúsági ligában.”

Az idei szezonban külön nevezett a két klub, az UTE megnyerte a csoportját az alapszakaszban, vasárnap pedig a döntőbe jutást is kiharcolta a Villach ellenében. Mindeközben a hazai U18-as bajnokságban a bronzéremért szállhat harcba, az U16-osok mezőnyében a döntőért játszott, itt végül a bronzért mérkőzhet, az U14-esek az alapszakasz megnyerése után a rájátszásban ugyancsak a fináléért futnak versenyt vetélytársaikkal. Az U12-esek reálisan a képzeletbeli második-harmadik helyet szerezhetik meg.

fotó: UTE jégkorongszakosztály közösségi oldala

A jelenleg lila színekben játszó 280-300 hokis a már említett korosztályokhoz tartozik, a juniorbajnokságban való ismételt szereplésre csak a következő szezontól lesz lehetőség. A tervek szerint azonban nemcsak a hazai bajnokságban indulna el az idei ifjúsági csapatra épülő junioregyüttes, hanem az EBYSL-ben is.

„Az utóbbi években megfordult a tendencia, jóval kevesebben hagyták el a klubot, ráadásul ami korábban nem volt jellemző, még jöttek is hozzánk. Szóval elegen vagyunk ahhoz, hogy mindegyik korosztályos bajnokságban el tudjunk indulni, viszont ez csak úgy valósítható meg, ha a fél csapat feljátszós lesz. Tisztában vagyunk azzal, hogy így nehezebb lesz hasonló eredményeket elérni, mint idén, de a jövő évet ki kell bírni, aztán az azt követőben már mindegyik bajnokságban a megfelelő korosztályú játékosok léphetnek jégre.”

Apropó, jég. A Megyeri úti Jégcsarnokot mára már kinőtték a „lakói”, augusztustól januárig még nem okoz nagyobb problémát az edzésidő biztosítása, a mozgalmas rájátszásban azonban előfordul, hogy a heti négy helyett csupán két edzésre van lehetőségük a csapatoknak a zsúfolt program miatt. Ilyenkor van, hogy a klub másik pályán vásárol jégidőt, vagy a szülők bevállalják, hogy reggel 6 és 7 óra között hozzák a gyerekeket tréningezni.

„A nagy öröm közepette ez a legnagyobb gondunk – árulja el Ancsin János. – Tavaly beadtuk a pályázatot egy edzőpálya építésére, bízunk benne, hogy megkapjuk azt az összeget, amelyből ez megvalósítható. Szeretnénk, ha az edzésekre és az utánpótlás-mérkőzésekre alkalmas pálya legkésőbb 2019-re a rendelkezésünkre állna, és akkor még jobb körülményeket teremthetünk a gyerekeknek.”

Erre azért is lenne szükség, mert a MOL Liga-csapat remek szereplése – az UTE utoljára 2009-ban szerzett érmet a felnőttbajnokságban, majd 2010-ben a MOL Ligában – még több fiatalt vonzhat a lilákhoz. Ancsin alapelve az, hogy a felnőttcsapatot mindenképpen a saját utánpótlásra kell építeni.

„Az idei csapatban négy-öt saját nevelésű játékos szerepelt, és az a terv, hogy a mostani ifjúságiak közül ha nem is jövőre, de két év múlva már két-három hokis stabil kezdő legyen. Az 1999-es születésű Szalma Zsolt, aki vezeti az EBJL pontlistáját, illetve a 2000-es Pokornyi Dávid már ebben a szezonban is sok lehetőséget kapott a felnőttek között. Utóbbi ráadásul az elődöntő utolsó két meccsét végigjátszotta a hátvédek sérülése miatt, és bár nem hibátlanul, de fiatal korához képest jól helytállt. Korábban sokan megkérdőjelezték, ha jó csapatunk lesz a felnőttek között, akkor is fontos lesz-e az eredményesség mellett a saját utánpótlás-nevelés. Nekik üzenem: ha látják a játékosok és a szülők, hogy hosszú távon számítunk rájuk, nem pedig máshonnan vesszük a játékosokat, akkor még többen maradnak az UTE-ban, és így még jobb lesz az utánpótlásunk.”

(forrás: jegkorongblog.hu)