Dátum: 2024 március 29. (péntek) | Auguszta

hírek

Vele végződött és vele is kezdődött!

Ancsin János a magyar jégkorong romantikus korszakának nagy alakja, akinek még az új időkkel is volt, sőt van is kapcsolata. Szerinte nem tűntek el az egyéniségek, csak éppen a játék megváltozott, felgyorsult. Reálisan nézve amondó, a magyar válogatott az érmes helyekért küzd majd a vasárnap kezdődő vb-n.

– Húsz éve kezdődött a magyar jégkorong máig töretlen felfutása. Bánja, hogy a kezdet az ön esetében egybeesett a véggel, hiszen az 1998-as hazai rendezésű C csoportos világbajnokságon szerepelt utoljára a magyar válogatottban?
– Ezek szerint én voltam a kulcsfigura, aki gátolta a magyar hoki fejlődését…

– Írásjelekkel ezt nem lehet visszaadni, így muszáj közbevetnem, a beszélgetést azután folytatjuk, hogy jót derültünk az iménti megjegyzésén. Már akkor lehetett sejteni, hogy új korszak következik?
– Én még együtt játszottam a későbbi szapporói hősökkel, akik tíz évvel később, 2008-ban feljutottak az A csoportba. Hatalmas különbséget jelentett közöttünk, hogy ők már fedett pályán készülhettek gyerekként is, azaz évente tíz hónapon át jégen voltak, az én ifjúságomban ez az idő legfeljebb öt hónap volt. A következő nagy lökést éppen a feljutás jelentette, azután vált igazán dinamikussá a magyar hoki hátországának fejlődése.

Az újpesti legenda a mai napig sokat tesz szeretett klubjáért
Fotós: Mirkó István

– Kercsó Árpádot és Ocskay Gábort szokták emlegetni, ha nevesíteni akarjuk, kiknek az érdeme a magyar jégkorong újjászületése. Egyetért ezzel?
– Igen, de mondanék egy harmadik embert is. Pat Cortinát. Ő olyan szemléletet hozott, amely a mai napig meghatározza a magyar hokit. Őt követve külföldi szakemberek egész garmadája dolgozott Magyarországon, de szerintem közülük Cortina volt a legnagyobb hatással a sportágra.

 

– Milyen módon?
– Nézze, mi mindig is játszani szerettük a hokit, de az eredményességhez ennél több kell. Cortina fektette le a fegyelmezett játék alapjait. De nem vasszigorral, mint sok kollégája, teret hagyott az egyéniségeknek is.

– Jó, hogy mondja. Kétség sem férhet hozzá, hogy a mai válogatott játékosai jobban, gyorsabban korcsolyáznak, erősebbek a szapporói csapat tagjainál, de mintha hiányoznának az olyan egyéniségek, mint Palkovics, Ocskay, Ladányi és korábban persze Ancsin.
– Igaz is, meg nem is. Ladányi még megtehette, hogy akkor és ott cselezett, amikor csak akart, s kedve szerint lőhetett vagy passzolt, ma viszont már ez nem fér bele. Nemcsak mi fejlődtünk, jobbak a vetélytársak is. A szlovének ellen Godó is ritkán ficánkolt. A ­maiak közül Hári Jani és Galló Vili is képes váratlan villanásokra.

– Ha már a szlovéneket említette. Mi a magyarázat arra, hogy miközben az infrastruktúra dolgában és létszámban is messze elhagytuk őket, a válogatottjuk a mai napig erősebb, s valósággal ontják a tehetségeket?
– Más utat járnak. Mi erős bázist, utánpótlást, színvonalas bajnokságot akartunk és teremtettünk meg, Szlovéniában ezzel szemben van két-három műhely, a tehetségeket egészen fiatalon kiválasztják s kiengedik, sőt inkább kiküldik őket külföldre. A nézők, kicsit fellengzősebben a társadalom érdekeit szerintem inkább a mi modellünk szolgálja.

– Akkor a Fehérvárt követve a Diós­győr és a MAC miért kívánkozik külföldi, jelesül a szlovák bajnokságba?
– Megfogott. Én ki is merem mondani, nem jó ez az irány. Az Újpestet a nulláról vagy inkább mínusz százról hoztuk fel néhány emberrel, s szépen fejlődik a többi klub is. A szlovákok lefelé mennek, mi fölfelé tartunk, hosszú távon szerintem nem fűződik érdekünk ahhoz, hogy a magyar csapatok átigazoljanak oda.

– Mire számít a világbajnokságon?
– Nagyon nagy szerencse, hogy Vay Ádám hazajöhetett Amerikából. Vele inkább az éremszerzés a cél, mint a kiesés elkerülése.

– A feljutásról tehát nem is álmodozik?
– Dehogynem, csak realista vagyok. Azt se felejtsük el, tíz éve Japánt és Ukrajnát is erősebbnek gondoltuk a mieink­nél, mégis mi jutottunk fel.

– S ön megtalálta a helyét a magyar hokiban? Kicsit sem bántja például, hogy nincs benne a válogatott stábjában?
– Köszönöm, de én jól elvagyok azzal, amit elértem. Bőségesen kielégít, hogy újpesti edző, Szilassy Zoltán, valamint játékos, Varga Arnold és Benk András is van a keretben. A szakosztályban van épp elég feladat, ketten végezzük azt a munkát, ami öt embernek is elég lenne.

(forrás: magyaridok.hu)

Képek

2019.évi Karate Magyar Bajnokság című gallériából ízelítő

Videó

Sportolj velünk az UTE szakosztályaiban!

UTE az utánpótlásért alapítvány - 1%

Mi az, amivel megőrizheted a gyermekeid egészségét?
Mi az, amivel segítheted olimpikonjaink felkészülését?
Mi az, amivel segítheted kedvenc klubodat?
Mi az, amit igyen adhatsz tavalyról?

UTE az utánpótlásért Adószám: 18165159-1-41